13. fejezet - Ez már komoly!

Kedves olvasók!

Hú, most fejeztem egy olyan külön részt hogy váá, a perverzeknek tetszeni fog az tuti. Persze, nem biztos, hogy felteszem majd, de aki nagyon szeretné, annak elküldhetem, vagy esetleg eldönthetitek, feltegyem-e majd. Amúgy nem történt semmi érdekes a napokban, pihenni próbálok, de már csak holnap és szünet. Ti várjátok már az ünnepeket és a Karácsonyt? Én nagyon. A díjakért külön köszönet, a fejezet publikálása után ki is rakom őket. Nem tudjátok, mennyit jelenet ez, de tényleg! Köszönöm, köszönöm, ezer hála és sok-sok virtuális ölelés érte! És ha a fejezethez csatolt képpel valakinek meghoztam az étvágyát, nem vállalok felelősséget! :)

Love, Diana

Gummy bears.

Anyám..

Elképedve álltam a hatalmas épület előtt. Biztos, hogy jó helyen járok? Olyan nagy itt minden, kizárt, hogy ez egy stúdió. Hány helyiség lehet benne? Bele sem merek gondolni. És hány négyzetméter lehet? Matekházit írtam, ilyenkor nem szerencsés ilyen épületek elé tévedni, hisz az embernek egyszerre a területen, a kerületen meg hasonlókon kezd járni az esze.

A kedves kis üzenetben az állt, itt várjak. Pontosan negyed három van, Justin sehol. És még Ő beszél az őszinteségről, meg hogy ne ültessem fel. Öt perc után hátat fordítottam mindennek és elindultam hazafele. A parkoló mellett jártam utamat, ott pillantottam meg Justin-t és egy harmincas-negyvenes férfit közeledni. Gondolom, Ő a menedzsere. Bieber egyszerre kiszúrt és jelezte is társának jelenlétem.

- Chanel. – tévedek, vagy ezt úgy mondta, mintha nyögne? Jesszus, kezdek félni. Szorosan megölelt, egyik kezével végigsimított a hátamon, így késztetve, hogy nyakába bújak. Egész jó az illata.

- Khmm..khmm.. – egy ideges köhögés jelezte, váljunk szét. Ezt nem akartam, de vajon a mellettünk álló férfi tudja ezt? Tudja, hogy nincs köztünk semmi? Utasításra szétváltunk. Justin az Istenért sem akarta betartani az öt lépés távolságot, így nekem kellett hátrébb állnom. – Scooter vagyok, Biebs menedzsere. – nyújtotta kedvesen a kezét.

Amúgy egy elég goromba embernek látszott, de Scooter nagyon kedves és segítőkész volt. Felkísértük Justin-t a stúdióba, ott egy új dalról beszélgettek, míg én körülnéztem. Rengeteg aranylemez volt a falon, Mariah Carey-től kezdve Beyoncé-ig mindenki ott „lógott”. Lógott. Ha belegondolunk ez elég vicces.

- Mit nézel? – észre sem vettem, hogy vége van a megbeszélésnek és Scooter eltűnt a képből.

- Beyoncé lóg a falon. – néztem tovább az aranylemezt.

Justinból őrületes nevetés szakadt ki. Teljesen komolyan néztem, ahogy a fiú hasát fogva kénytelen leülni a székébe, annyira nevet. Percek kellettek, mire megemésztette, hogy Beyoncé lóg a falon. De hát ott lóg.

- Hova lett a menedzsered? – két bőr szék állt a stúdióban. Szemtelenül beleültem a még szabadba. Elég kényelmes, bár nekem ez a „ráizzadok a bőrre” stílus nem jön be. Itt, Justin kocsijában, mindenhol.

- Elment a barátnőjéhez. De nem ez a fontos.. – érzem, most következik a monológ. Nem mintha bánnám, hisz szeretnék én is beszélni erről, a reggeli ölelés után meg pláne. – Beszéljünk, őszintén. Chanel, te érzel valamit irántam? – oké, jelenleg köpni-nyelni nem tudok. A számításaim összedőltek, előre megfogalmazott válaszom semmivé lett.

- Én… én.. – kezdtem dadogásba. – Nem tudom. Te? – félve kérdeztem a dologra. Reméltem, hogy őszinte lesz, és nem kell megint eljátszanunk a kezdeti hercehurcákat.

- Reméltem, mondasz valamit, mert így nehezebb elkezdeni. Sokszor mondtam már, hogy kedvellek. – hogy lazaságát megőrizze, egyik kezét a szék karfájára támasztotta. Bólogattam – ezt eddig is tudtam. – És nem tudom, miért. Mármint, két éve voltunk – múlt idő? VOLTunk? – egy pár, minden tök simán ment, de aztán jöttél te. Először, amikor Karácsonykor láttalak, egy érzékeny kis lányka voltál és élveztem, hogy húzom az agyad. De aztán kimutattad a fogad fehérjét – ez még jobban tetszett. Bevallom, nem titkolt szándékom volt egy estét eltölteni veled, kész, ennyi. Csak szex és vége. Most is szeretném – szuper ezt tudni. Ezt tartottam a szerelem egyik legrosszabb formájának. Nincs annál rosszabb, amikor csak a testéért szeretnek valakit. Kiábrándító érzés. -, de megismertelek. Vicces vagy, szerinted Beyoncé lóg a stúdióm falán. Azt nem tudom, kedves vagy-e, de gondolom, mert voltak kedves megnyilvánulásaid is. És elkísértél a Victoria’s Secret-re, csak Selena miatt. Kedvellek és örülnék, ha több is lehetne köztünk, mondjuk barátság, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Elfogadod? – ez a kézfogás-mánia amolyan Bieber stílus? Hihetetlen, hogy erre tudok gondolni, amikor senki sem mondott még nekem hasonlókat. Azért nem egy szerelmi vallomás, de cuki.

- Elfogadom. Csináljuk. – remélem, nem fogom megbánni és tényleg tudunk majd ezentúl úgy beszélni, hogy egyikünk se legyen megsértve.

- Akkor minden elfelejtve. Kérsz gumicukrot? – kecses mozdulattal hátat fordított nekem a székkel együtt, majd a fiókban kezdett kutakodni.

- Imádom a gumicukrot. – és akkor, abban a pillanatban öt csomag Haribo termett előttem. Mind olyan, amit szeretek.

Elosztottuk a gumicukrot: két-két csomagot kaptunk mindketten, az utolsót elfeleztük. Kellemeset csalódtam Justinban. Nem volt tuskó, sőt, nagyon aranyos volt.

Végigbeszéltük az egész délutánt. A kettőnk között történt dolgok elő sem jöttek többet, de szó volt a Ferrarikról, a fociról, a táncról, és persze a gumicukorról. Becenevet is adtunk egymásnak, Ő lett JuJu, én meg a gumicukor-imádó lány, azaz Chanelly.

Egyedül indultam ki az épületből. Indulnom kellett, Selena miatt. Fogalma sincs, hol vagyok, a terveim közt nincs hogy megtudja, az ex-pasijával lógtam. Meg is tépne. A liftből kilépve beszédet hallottam. Gyorsan elbújtam a virág mögé. Imádok hallgatózni, csúnya szokás, viszont nem tudom megállni. Kíváncsi vagyok.

Az egyik hang Scooteré volt, a másik is egy férfié, de az ismeretlen. Rólam beszélgettek.

- És, hogy haladnak a dolgok azzal a lánnyal?

- Jól. Figyeltem őket. Ölelkeztek, beszélgettek, Biebs majd’ bepisilt az egyik viccén. És mellesleg, mindig ilyen lányra vágyott. Most már legalább értem, miért van oda érte. Szép csaj. – elégedett mosoly terült szét az arcomra.

- Ez már komoly! Selenával sose volt ez, nem is szívleltem. Pattie odavolt, milyen szép, de aztán rájött, mekkora egy dög. - dög?

- Sajnáltam Justin-t miatta. Ha tudta volna, egy reklámfogás része.. összetört volna a szíve. – mosolyom egyszerre lefagyott. Selena és Justin kapcsolata reklámfogás volt? Ráadásul Selena tudta? Tényleg dög!

- Szerencsére a fiamnak kinyílt a szeme. – ennyit bírtam hallani.

Tisztázódott bennem, mekkora hazugságban él több ezer ember. És hallottam Justin apukáját is beszélni – nagy dolog. Kerestem egy másik utat, a személyzeti bejárón lopóztam ki. Odalett a Sel iránt érzett imádatom, az, hogy nővéremnek tekintettem. Ő volt a példakép számomra, erre leírja magát egy ilyennel. Bár, én sem vagyok különb, hisz ha úgy vesszük, elcsórtam a barátját.

Ezek után nulla kedvem volt visszamenni Sel mellé. Így is késében vagyok, le fogja szedni a fejem.

Félve nyitottam be. Selena az ajtó előtt várt, keresztbe tett karokkal. Érezem, itt valami készül.

- Hol voltál? – szólt alpári hangnemben. Szívesen visszaszólnék. Sajnos ez ki van zárva, hisz itt lakom, hajléktalan meg nem akarok lenni.

- Sétálgattam kicsit. – elindultam a lépcső felé. Selena elém állt, továbbra is merengette a szemét. Kezdtem megijedni, hisz a telefon a zsebemben megszólalt és sejtettem, ki hív.

A legnagyobb megdöbbenésemre Sel kivette a telefonom a zsebemből és megnézte ki hív. Merengető szemei átmentek iszonyú gyilkos pillantásba. Justin az.