26. fejezet - A baj nem jár egyedül

Good day, sweeties!

Meglepetés! Nem tudom, ezt most miért mondtam, de úgy éreztem, muszáj leírnom ezt a szót. Kezdeném azzal, hogy új rész van a másik blogomon, aki még nem olvasta, annak megemlítem. Önreklámozás, végülis, jogos nem? Hamar végeztem ezzel a fejezettel, jó sok elképzelésem volt, de ez lett a végleges. Ahogy már az előző fejezet elején is említettem, elkezdtem a novellát, de az az igazság, hogy nem nagyon haladok vele. Megrekedtem, így lehet, hogy az eredeti ötlet megtartásával hozzácsapok még valamit, mert annyi ötletem van, csak nem tudom, hogy is írjam és miféle képen. Nem akarlak titeket ezzel terhelni, gondolom ez érdekel titeket utoljára, így abba is hagytam. A fejezetben szerintem van egy olyan fordulat-féleség, amire nem sokan számítottatok, ezért is volt jó írni, közben arra gondoltam, mennyire - legalábbis remélem - meg fog lepni titeket. Hát, sikerült? Szívesen várom a visszajelzéseket, bármely formában! Jó olvasást és sok-sok kitartást nektek a sulihoz! Apropó, a rendelések nagy részét csak hétvégén tudom megcsinálni, bocsánat mindenkitől!

 Love, Diana

Könnyedén fordultam a másik oldalamra a pihe-puha takaró világában. Orrom nekiütközött Justin arcának. Azonnal feleszméltem és az említett érzékszervemhez kaptam, remélve, Őt nem sikerült felkeltenem. Továbbra is reménykedve ültem fel, szorosan magam köré terítve a takarót. Szabad kezemet azonnal visszarántotta valami, így szinte lehuppantam a párnára.

- Máshogy is felkelthettél volna, nem feltétlenül kell arcba vágni. – ajkait lebiggyesztette, így érzékeltetve, mennyire fájt neki. Ismerem ezt a nézését, csak megjátssza. De hát olyan aranyos, ki tudna neki ellenállni?
- Bocsánat. – simítottam végig ott, ahol az előbb véletlenül megütöttem. – Álmos vagyok. – ásítottam látványosan, majd becsuktam a szemem. Pár másodpercig élvezhettem ki a helyzetet, hisz máris szólni kezdett a telefonom. A csengőhang, amit annyira szerettem, máris a legrosszabb dallá változott a világon. Idegesen túrtam a hajamba és meg sem nézve, ki keres vettem fel a telefont.

- Haló? – szóltam bele álmosan. Fejemet visszahelyeztem a párnára és élveztem, ahogy barátom a hátamat simogatja.
- Chanel! Mégis hol vagy? – félálomban alig tudatosult bennem, ki az.
- Alszok. – jelentettem ki egyszerűen.
- Itt várunk rád fél órája! Alice azt mondta, nem tudja hol vagy, én pedig szeretném tudni, merre jársz. – szemeim egyszerre felnyitódtak, rájőve, ki is van a vonal másik végén. Selena hangja mérgesen csengett, de mégis volt egyfajta izgalom is benne. Teljesen kiment a fejemből, hogy szeretett volna valamit tegnap mondani. Gondolom azt várta, otthon leszek, ezért is mérges most.
- Figyelj, - alig tudtam összeszedni a gondolataimat. – Mindjárt ott leszek, oké? Várjatok még egy fél órát, sietek, ígérem! – kuncogva ejtettem ki az utolsó szót, mivel Justin elhatározta, meg fog csikizni. Utáltam, ha valaki csiklandozott, főleg hogy nem szabadna nagyon elnevetnem magam, mert ami kettőnk között volt, az nem derülhet ki.
- Örülök, hogy jól érzed magad, de siess! – azzal Selena véget vetett a hívásnak, legnagyobb örömömre.

Két lehetőség: hazamegyek, és mintha mi sem történt volna, meghallgatom, mit szeretne Selena mondani. Vagy, rákérdez hol voltam, én kitalálok egy idióta hazugságot és kiderül, mi is történt az éjjel. Pedig jó, hogy senki sem látta, mit műveltünk mi itt ketten. Alapvetően elég gátlásos vagyok, bár a nagy pofám nem ezt mutatja, de ez különleges volt. Teljesen elengedtem magam, és tényleg tipikusan úgy éreztem, a világon nincs rajtunk kívül senki. És most is szentül hiszem, hogy azokban a pillanatokban tényleg megállt a világ körülöttünk.

Eltakarva a testemet botorkáltam ki a fürdőszobába, útközben összeszedve minden ruhámat. Gyors zuhanyzásnak indult, amiből aztán ismét hosszú elmélkedés lett. Fáradtan, karikás szemmel léptem ki a tusolóból, amivel szemben egy hatalmas tükör volt. Miután megtörölköztem, magamra kaptam az összes tegnapi ruhát. Ujjaimmal gyengéden tettem rendet összekuszált tincseim között, majd miután az arcomat is megmostam még egyszer, a szoba felé vettem az irányt.
Barátom szétterpeszkedve aludta az igazak álmát. Kis puszit leheltem arcára, aztán indultam is.
Mivel a semminél is kevesebb kedvem volt – nálam gyakori állapot az ilyen – bájologni Selenának, lassan ballagva, keresztül Los Angeles éledő utcáin nézelődtem. Néhol még égtek a lámpák, s volt olyan árus, aki ki is nyitott, tekintettel a város sűrű forgalmára. Meglepően kevés turista lézengett, és az én amúgy nagyon lassú tempóm is viszonylag hamar hazavitt.

Tétovázva nyitottam be a kis lakásba, ahol Alice társaságában laktam. Amit egyszerre kiszúrtam az a reluxán beáramló napfény volt, ami az utóbbi hetekben igen ritka volt errefelé. Los Angelesben nem hidegek a telek, de mintha valami átrendezte volna az időjárást. Csípős hideg volt, és előfordult, hogy napokig nem jött elő az a jól ismert napfény. Ezért is örülök, hogy végre egy kis világosság is lopózott a szürke hétköznapokba.

A következő, amit kiszúrok Alice szőke buksija. Mindig vidám pillantása most együtt érző. Fejével hátrabiccent, jelezve, ki áll mögötte. Selena vidámnak próbálta mutatni magát, de ismertem. Mérges volt, amiért sokat kellett rám várnia. Velük ketten megyek be a kis lakás étkezőjébe, ahol ismét egy nem várt vendég fogad: Tom. Hirtelen nem tudom, mit keres itt, arckifejezésem valószínűleg el is árulta ezt.

- Tom, hát te meg? – kérdeztem meglepetten. Miután felszedtem az államat a földről, mosollyal nyugtáztam a számomra kedves fiú ittlétét.
- Édes, gyere ide! – hirtelen ismét nem tudtam, mi van. Tom mutogatni kezdett, először azt hittem, nekem, de aztán Selena foglalt az ölében helyet. Mondanom sem kellett, az állam ismét leesett.
- Ti ketten? – mutogattam, mint egy őrült kettőjükre. Végülis, örülök, hogy Tom és Selena is boldog, hisz ha úgy vesszük, Sel elvesztette Justin-t Tom pedig engem.
- Ezt akartam elmondani. – Selena lekavarhatatlan mosolya engem is nevetésre késztetett. Igazán boldognak látszott, és amikor Tom adott egy puszit a homlokára, kiderült, tényleg az.

Érdeklődve ültem le velük szembe az asztalhoz, engem Alice is követett, aki szokatlanul szótlan volt.
- Mikor jöttetek össze? – annyi és annyi kérdés volt bennem. Annak ellenére, hogy különleges kapcsolat fűzött Tom-hoz – ami inkább baráti volt – nagyon is tetszett nekem ez a párosítás. A lényeg az, hogy boldogok együtt és ez végre látszik is rajtuk.
- Három hete. – Tom szorosan átöleli Sel-t, amitől mosolyognom kell. Alice-re pillantva egyszerre lefagy a mosoly az arcomról. Nyomasztja valami.
- Hé Ali, mi a gond? – hirtelen mindenki tekintete rá szegeződik.
- Semmi csak..ezt látnod kell. – zaklatottan állt fel az asztaltól, sétált a táskájához és miután megtalálta benne, amit keresett, az asztalra dobta.

Öt újság volt, mindegyik címlapján Justin repülőtéri akciója volt. Éreztem, ahogy Selena tekintete szinte égeti a bőröm, míg Tom és Alice inkább a reakciómra voltak kíváncsiak.

Íme Justin Bieber új barátnője

Bieber-t és Parks-t többször látták

már együtt: itt épp egy közös 

ebéd után búcsúzkodnak.

Nagy port kavart, amikor a tiniszenzáció tavaly év októberében tartott Victoria’s Secret Show-n fellépése után megcsókolt egy ismeretlen lányt, akiről később kiderült, Bieber akkori kedvese, Selena Gomez kiskori barátja volt. A dolgok ezután elcsendesedtek, majd pár héttel később nyilvánosságra hozták a Jelena páros szakítását. Feltételezhetően már ekkor is az a titokzatos lány volt a dologban, akivel azóta többször is látták együtt az énekest. A hölgyemény kilétéről nem sokat tudtunk, egészen tegnap délutánig. A minimogul Bieber épp most fejezte be Believe névre hallgató világkörüli turnéját. Természetesen elkezdődtek a találgatások, hogy Bieber visszautazik-e Los Angelesbe, Selena Gomezhez. Nos, visszautazott, de nem a színésznőhöz! A lány, akivel eddig többször lekapták az énekest, információink szerint órák hosszat várta barátját a reptéren. Justin-t természetesen rajongók hada lepte el, az énekest azonban ez nem érdekelte: futva igyekezett a lányhoz, majd szoros öleléssel és egy csókkal üdvözölte kedvesét. Nos, Belieberek, ti mit gondoltok a Janel párosról?

Ezt olvastam újra és újra. Minden cikkben ez volt, csak kicsit más körítéssel. Teljesen kiakadtam. Fogalmam sem volt, hogy hónapok óta a nyomunkban jártak. Ennyit arról, hogy titokban tartjuk! Persze, gondoltam, hogy hamarosan kiderül, miután úgy kellett kimenekülnünk a reptérről, de azt nem, hogy ilyen hamar. Felnézve az újságokból, reménytelenül pillantottam a távolba.

- Most mi lesz? – kérdeztem magamtól. Hangom elcsuklott. Alice felállt, visszavitte a magazinokat. Vártam, mit szól Ő ehhez, hisz mindig tud helyes tanácsot adni nekem. De megtorpant. A reluxát felhúzva pillantott ki az ablakon. Szemei kikerekedtek, arca teljesen sokkolt volt.
- Mi történt? – szólaltunk meg mind a hárman, egyszerre.
- Azt hiszem, ezt látnotok kéne. – invitált oda minket.

Én léptem először az ablakhoz, de ahogy kinéztem rajta, úgy lettem rosszul. Több száz lány állt a ház előtt, és tekintve, hogy nem tudják, Selena itt van, arra gyanakodtam, hogy az újságcikkek vannak a dologban.
Fal fehér lettem, a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom összecsavarodott. Fogalmam sem volt, mit keres itt ez a rengeteg ember, de megijesztettek. Mégis mit akarnak? Úristen! Rosszabb s rosszabb gondolatok száguldoztak a fejemben, míg nem a telefonomért nyúltam, tárcsázva barátom számát.

- Hol vagy most? – alig tudtam beszélni a sokktól.
- Van egy kis gond. Nem jutok ki a házból. Lányok lepték el az utcát. Mi történt? – az Ő hangja sem hangzott nyugodtabbnak az enyémnél. Én ezt nem értem! Összeesküvés elméletet rendeztek ellenünk, vagy mi? Mi ez a sok lány?
- Nem fogod elhinni, de itt is ugyanez a helyzet. Mi történik, Justin? – félve léptem az ablakhoz. Selena égető pillantását éreztem minden mozdulatomon, ahogy kimondtam ezt a nevet.
- Nem tudom. Először az újságcikk, most ez. Twitterre ne is menj fel, őrültek háza van! Mindenki meghülyült? Mi lesz így anyuval, Jazzy-vel és Jaxo-val? – fejemet fogva ültem vissza a székre, nehogy rosszul legyek. Erős vagyok, de a helyzet rettentően megrémisztett. Először az újságcikk, aztán a sok-sok lány, és ráadásul nem tudunk kijutni a saját lakásunkból. Azt hiszem, erre mondják, hogy a baj nem jár egyedül. Már csak ki kéne belőle keveredni.