30. fejezet - Well played dirty games (+18)

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy már a harmincadik fejezetnél tartunk. Annyi minden történt ezalatt a pár hónap alatt, hogy el sem hiszem. Nem tudom felfogni, hogy itt vagytok nekem és támogattok, hisz rettentő sokat jelent! Nem tudom eléggé megköszönni, hogy megbecsülitek a munkámat, és érdeklődtök a két kis idiótánk élete iránt. Most nem tudom, miért jöttek ezek a sorok ki belőlem, csak szeretnék köszönetet mondani nektek. Harmincadik fejezetnek valami különlegeset szántam. Emlékeztem, hogy ígértem én nektek valamit, körülbelül a 21 fejezet körül, amit máig nem tartottam be. Máig, ugyanis ebben a fejezetben kibontakoztatom az ígéretemet. Nem lett túl hosszú, de ezt, s a következőt olyasfajta átkötő résznek szánom, s utána ismét beindulnak majd az események. Amúgy nem hiszem, hogy fogok ezután ilyesmit írni, szóval élvezzétek ki. Igyekszem a novellával is, bár bevallom, a héten nem foglalkoztam vele, mert annyi helyen állt a fejem, hogy nem is tudtam volna. Nem szeretném összecsapni sem, ezért a maximális mértékben próbálok ügyelni rá, csak arra figyelni, a két blog mellett. Mivel végre tavaszi szünet van, sikerül az ötleteim közül párat megvalósítani. Tudom, hogy páran rendeltek fejlécet, már írtam is Twitteren, hogy ma vagy holnap küldöm el őket, nos ez eltolódott holnapra. Remélem, hogy nem haragszik senki, mert igyekszem, de ha esetleg nem bírtok várni, nyugodtan szóljatok. Plusz szeretném kicsit átalakítani a blogot is, ezt a hétvége előtt/folyamán, ne lepődjetek meg, ha lesz pár változás. Ennyi lettem volna ezen a szép csütörtöki napon. Hogy telik a szünet? Készültök valamerre?

Love, Diana

Burning Desire

Ezt a „Nincs kedved felmenni?” dolgot eleresztettem a fülem mellett. Nem azért, mert nem lett volna, hanem mert így is húzhattam az agyát. Legszívesebben minden másodpercben leteperten volna, de nem adhattam fel. Végre van valami, amit nem Ő nyer. Tudom, hogy ki fog akadni és hisztizni fog, de legalább kicsit növelem az önbizalmamat. Neki így is van már elég, minek még?
Nyűgösen fordultam át a másik oldalamra a matracon, mikor beleütköztem Justin lábába. Lopva túrtam bele a hajamba és néztem fel rá. Nem tévedtem: tekintete ide-oda járt a testemen.

 - Nem mennél arrébb? –suttogtam alig hallhatóan, egy kis gúnnyal a hangomban.
- Nem. – válaszolta, majd kacsintott egyet.

Felhúzott szemöldökkel ráztam meg a fejem. Újra becsuktam a szemem és nagy levegőt véve próbáltam ismét elaludni. Már valahol az álmok kapuja előtt jártam, mikor arra eszméltem fel, hogy valaki az ölében cipel. Csukott szemmel, de teljesen felkészült aggyal vártam, mit fog tenni.
Puha felületre érkeztem, így egyből gondoltam, hogy az ágyon vagyok. Lassan, szempilláimat rebegtetve nyitottam ki a szemem, s egyből Bieber arcát láttam magam előtt. Féloldalas mosoly dobta fel ábrázatát, össze-vissza álló haját és csillogó szemét. Ahogy minden egyes alkalommal végignézett rajtam, szemei egyre jobban felcsillantak. Tudtam, hogy nyertem. Itt a cél.
- Imádom amikor ezt csinálod.
- Mit? – kérdeztem értetlenül.
- Amikor rebegteted a szempilláid. Édes vagy. – elpirulva, fülig érő szájjal néztem én végig a fölöttem támaszkodó fiú testén. A szobába beszűrődő fény tökéletesen kihangsúlyozta kockás hasát.  – Mit kap a játék nyertese? – búgta rekedtes hangon a fülembe. Kezei elkezdték bejárni a testem, s ajkai, meg sem várva a választ tépték enyémet.

Édes ajkait ízlelgetve csuktam le a szemem, s vártam, mit tesz. Vártam, hogy irányítson. Most jöttem rá, hogy ennek a játéknak számomra nincs nyertese. Jobban mondva van: mindketten nyertesek vagyunk.

Lassan simítottam végig barátom hasán. Ajkaival végigszelte a nyakamat, szívogatta, puszilgatta. Teljesen az őrületbe kergetett. Szanaszét álló haja, édes pillantása és az érzés, amit kiváltott belőlem, felülmúlhatatlan volt.
- Justin. – toltam el egy picit magamtól.
- Hmm? – nézett fel rám, megnyalva ajkait.
- Én nyertem a játékot. – egy apró, diadalittas mosoly bujkált arcomon. Tudom, hogy nem hirdettünk hivatalosan nyertest, s hogy mindketten nyertünk valamilyen szinten, de jól esett kimondani. Kicsit tényleg megnövelte az önbizalmamat.

- Ezért csak dőlj hátra és élvezd. – hangos nevetés fakadt ki belőlem. Abban a pillanatban hihetetlen viccesnek találtam mondatát, pedig Ő teljesen komolyan gondolta. Kuncogva követtem utasítását, de ez a kuncogás hamar abbamaradt.

Pimasz pillantással rázta meg fejét és tért vissza ismét a nyakamra. Kezeivel lassan simított végig a hasamon, s nem sokkal később a bejárt útját ajkai is követték. Minden érintésében gyengédség volt, de a szemében mégis ott látszott a vágy.

Tekintve, hogy alig van rajtam valami, könnyű dolga van. Vállaiba kapaszkodva élveztem minden egyes pillanatot. Alhasamról áttért a melleimre, sürgetve kereste a melltartóm csatját. A ruhadarab eltűnése után mindkét kezével kebleimbe markolt, ami egy jóleső nyögést váltott ki belőlem. Erőssebben kezdtem szorítani a vállát. Miután hosszú, hosszú perceket időzött el, csodáló pillantással nézett végig a testemen. Éreztem, hogy valami változott benne. Máshogy néz rám.

- Imádlak. Minden porcikádat imádom. – suttogta, miközben kezeivel a hasamat simogatta.
- Szeretlek JuJu. – a mondat végét elharaptam, ugyanis Justin ismét nekem esett. Végigharapdálva a hasamat tért a bugyim szélére. Halkan fújtam ki lélegzetemet. Érintései heves reakciókat váltottak ki belőlem. Egyszerűen alig vártam, hogy a melltartómmal együtt ez a fehérnemű is eltűnjön valahol a szobában. Égető másodpercek alatt teljesült kívánságom. Justin ajkaimra tapadt, kezével pedig legféltettebb pontomon járt. Először becsukott szemmel, zihálva élveztem kényeztetését, minden egyes érintését, de aztán nem bírtam, s kis nyögésekkel adtam tudtára, mennyire élvezem. Vállába kapaszkodva, teljesen kimúlva akartam többet és többet. Már most rettentő fáradt voltam. Végigsimítottam barátom hátán, sietve az alsónadrágja széléhez. Kínzóan lassan kezdtem lehúzni róla, de megállított.
- Ne. Te nyertél. Ne tegyél semmit, majd én cselekszem. – csalódottan néztem rá, de ez a csalódottság abban a pillanatban elszállt, mikor Justin belém vezette ujjait. Hatalmas nyögés hagyta el a számat, vállát karmolva tartottam magam.

Eufórikus érzés kapott el. A levegő megdermedt körülöttünk, az idő megállt. Szinte szétrobbantam odalent. Hangosan ziháltam, de a rajtam támaszkodó fiút ez nem érdekelte, sőt, gyorsabb tempóra kapcsolt.
- Ez tetszik, ugye? – tette fel a kérdésnek szánt valamit, ami inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek. A francba is, rohadtul tetszik!
Nem válaszoltam, mindössze egy bólogatással jeleztem, hogy igen. Ujjaival egy fokkal gyorsabban kezdett mozogni bennem.
- Shh..anyuék lent vannak. – erőszakosan fúrta fejét nyakhajlatomba, ezáltal két helyen is kényeztetett. Alig bírtam ki, hogy ne sikítsak. Akárhányszor fogával érintette bőrömet, majd kiugrottam innen. Ha most nem vezérelne az, hogy Pattie és a kicsik lent vannak, már a szomszédok is hallanák a sikolyaimat. Megőrjít.
- Justin.. – nyögdécseltem. Kezeimmel belé kapaszkodva, összeszorított fogakkal fogtam vissza magam.
- A java még hátra van.

Egy pillanat alatt vége szakadt az őrjítő érzésnek odalent. Barátom felkelt, s elsétált a szemben lévő szekrényhez, majd kihúzta annak fiókját. Tudtam, mit keres. Mozdulatlanul vártam, hogy visszajöjjön. Egy kis csomaggal a kezében, ajkait nyalogatva ült le az ágyra. Hirtelen kaptam ki a kezéből a lila kis csomagot, s fogaimmal téptem szét. Mélyen néztem szemeibe, és nem tudtam nem észrevenni az elégedett mosolyát.
- Most én jövök. – lassan simítottam végig alsónadrágja dudorodó részén. Halk nyögéssel jelezte, mennyire tetszik neki.
Kezemből kitépte a gumiból készült védőeszközt. Ismét én kerültem alá, így első sorból figyeltem, ahogy leveszi boxerét és felhúzza.
Egy másodpercet sem kellett várnom, de máris éreztem. Kellett egy kis idő, amíg a fájdalom élvezetté vezetett át. Zihálva karmolásztam a hátát, ahogy egyre gyorsabb tempóra kapcsolt.-

- Chanel.. – nyögött egy hatalmasat. Tempója észveszejtően gyors volt, alig bírtam ésszel és erővel. Egyik kezemmel a hátába kapaszkodtam, másikkal a lepedőt fogtam. Hangos nyögéseink és zihálásunk töltötte be a szobát.

Egyszerűen úgy éreztem, itt a vég, s semmivel sem törődve sikítottam egy hatalmasat.
- Ezt a szomszédok is hallották nemhogy anyuék. – Justin homlokáról cseppekben csöpögött az izzadság. Egyetlen, utolsó lökéssel megadta magának a dicsőséget, és engem követően Ő is elért arra a pontra.
Fáradtan gördült le mellém. Az övszert összegyűrte, s eldobta valahova a szoba sarkába. Velem szembe fordult, szemei még mindig ugyanúgy csillogtak.
- Szeretlek Chanel. Sajnálom, ha egy seggfej bunkó vagyok néha, de szeretlek. – könnyes szemmel, fáradtan bújtam még szorosabban hozzá. Kis puszit lehelt a homlokomra, s védelmezően takart be mindkettőnket.
Levegővételem szabályossá vált, az agyam kezdett kikapcsolni. Mielőtt végleg elaludtam volna, átgondoltam pár dolgot.

Szeretem Őt. Nem a hírnevét, nem a pénzét, hanem Őt. Lehet, hogy néha tényleg bunkó, és fogalmam sincs, mit tesz éppen, és miért, de annyira jó, hogy van nekem. Ő az, akivel mindent megoszthatok, aki előszedte az évek óta elnyomott, igazi énemet. Akárhányszor hozzámér, repülök. Akárhányszor rám néz, önkéntelenül is elmosolyodok. Nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Napról-napra jobban szeretem, és jelenleg azt érzem, hogy sosem szeretném elengedni. Soha.